A Komárom-Esztergom megyei Dunaalmás természeti kincsei közé tartozik két különleges karsztforrás: a Kék-forrás és a Lilla-forrás. Ezek a források nemcsak látványosak, hanem történelmi és geológiai jelentőséggel is bírnak.
A Kék-forrás Dunaalmás egyik legismertebb természeti látványossága. Nevét a vízének lenyűgöző, élénk kék színéről kapta, amely a kristálytiszta víz és a meder alján található ásványi anyagok kölcsönhatásának köszönhető. A forrás vize magas kéntartalmú, ami jellegzetes illatot kölcsönöz neki. A Kék-forrás vize a közeli Pihenőtóba folyik, amely kedvelt pihenőhely a természetjárók és kerékpárosok körében.
Kénes források történelmi jelentősége
A dunaalmási kénes források története gazdag múltra tekint vissza, amely egészen a római korig nyúlik vissza. A rómaiak már akkoriban fürdőt építettek a 20–24 °C-os, kénes, gyengén szénsavas, nátriumot és kalciumot tartalmazó vízre. Ezt bizonyítja egy feliratos római kőfaragvány is, amelyet Lucius Aurelius Gallus, Pannónia egykori kormányzója állított hálából a nimfáknak, mert a fürdő vize gyógyulást hozott számára .
A fürdőkultúra a későbbi évszázadokban is folytatódott. 1887-ben egy kis fürdőház épült a helyszínen, majd 1914-ben megnyílt a strand a nagyközönség számára. A második világháborút követően azonban a fürdőkultúra hanyatlani kezdett, részben a környékbeli bányák működése miatt, amelyek elapasztották a híres gyógyforrást. A bányák bezárása után a források visszatértek, ma is jelentős mennyiségű 24 °C-os kénes víz tör a felszínre, amely a Platánliget Pihenőtó táplálása után a Dunába ömlik.